Bár hasonló megfontolások és motivációk hívták életre, a két alterületet, nevezetesen az audio- és videorendszerek kalibrálását több okból is célszerű szétválasztani. Egyrészt mint szolgáltatások is önállóan, egymástól lényegében függetlenül érhetőek el; két külön szervezet (HAA és ISF) nyújtja a képzéseket a szakembereknek. Másrészt a hang- és képreprodukció világa fogyasztói szempontból erősen eltérő pályát futott be, eltérő műszaki és piaci sajátosságokkal, eltérő szereplőkkel, gyártói magatartással.
A HIFI vagy High-End érett, kiforrott termékkínálatával, technológiai megoldásaival és sokszereplős gyártói, fejlesztői palettájával szemben a televíziók és egyéb megjelenítők piacán maroknyi cégóriás közelharcának lehetünk tanúi, miközben azok az új, illetve új ruhába öltöztetett régi technológiák, formátumok, összeköttetések, képátlók, készülékméretek versenyének első helyezésért szállnak ringbe. A különböző tévé- és projektormodellek kínálata széles, azonkívül adott árkategórián belül nagyon hasonló tulajdonságú, jobbára egymással majdnem teljesen megegyező darabok találhatók meg a különböző gyártók kínálatában. Jellemző az éves termékvonal-frissítés és a relatíve alacsony árak az intenzív tömeggyártás miatt.
Alapállás
Közös célja minden kalibrálási tevékenységnek azon torzítások kiküszöbölése, megszüntetése, melyek az adott készülék vagy rendszer helytelen beállításaiból fakadnak, és amely torzítások az eredeti film, video- vagy hangfelvétel reprodukciójának minőségét befolyásolják.
A reprodukció akkor tökéletes, ha a lejátszott hang és megjelenített kép attól az eredetitől, amit az alkotók a mukafolyamat végén jóváhagytak, egy átlagos adottságú és felkészültségű befogadó számára megkülönböztethetetlen.
Szabványok mindenütt
A hang- és filmstúdiók munkáját szabványok segítik, melyek előírják számukra, hogy milyen feltételeknek kell eleget tennie azoknak a berendezéseknek – illetve magának a stúdióhelyiségnek –, amikkel munkájuk végtermékét, a (művészi) alkotást kritikus vizsgálat alá vehetik. Tudniuk kell, alkotásuk hogyan fog megszólalni, megjelenni a nézőnél, máskülönben hogyan is lennének képesek a célzott hatást kiváltó művet megformálni. Az a hangsugárzó, az a képernyő, amelynek segítségével a végső simításokat elvégzik, képes hűen visszaadni mindazt, ami a befogadóhoz, tehát a hallgatóhoz és a nézőhöz a különböző médiumok közvetítésével majd eljut.
Maga a médium kódolt formában tartalmazza a képet és/vagy a hangot, a kódolás egységes értelmezéséhez azonban szükség van a szabványokra. Ha nem lenne szabványban rögzítve például az, hogy egy adott kódszámmal jelölt színinformáció a néző képernyőjén milyen tényleges színt jelent, akkor megeshetne, hogy egy vörös rózsa éppen lila színben tűnik fel a tévénken. Továbbmenve, vörös ugyan a rózsa, de árnyalatában fakóbb, mint azt a művészi hatás megkívánja. Valamivel jobb a helyzet, mintha lilának látnánk, de azért mégsem az igazi. Ki tudja? A jelenetben talán pont egy színpompás rózsát képzelt el – és látott monitorán – a rendező, mi pedig egy élettelen, vérszegény rózsát kaptunk helyette. Hasonló példákat lehetne hozni a szürkeárnyalatok és a képméretarány pontosságára, de az sem mellékes mondjuk, hogy egy sztereó felvétel bal csatornája valóban a bal oldali hangsugárzóból szólal-e meg, és nem a hátunk mögül.
Pontot az i-re!
Kalibrálással azt érjük el, hogy az elektronikus médiatovábbító rendszer utolsó, a felhasználó birtokában lévő elemei is – lehetőségeikhez mérten – teljesítik a szabványok követelményeit. Másképpen fogalmazva: a kalibrált rendszer nem hazudik. Valójában ilyennek tervezték. Az „igazságot” mutatja, még ha az nem is feltétlenül szép, pláne nem tökéletes. A tökéletlenségnek a rendszerben lévő (műszaki és nem műszaki) okai is vannak, ám ezeket rövid távon adottságokként kell elfogadnunk. Fogyasztóként annyit tehetünk, hogy olyan készülékeket vásárolunk, melyek technikai paramétereik révén egyáltalán képesek megfelelni a szabványok követelményeinek, majd pedig optimálisan beállít(tat)juk, kalibrál(tat)juk őket.
Keretek
Egy készülék, legyen az bármilyen fejlett vagy drága, melynek beállításai eltérnek a szabványostól, nem képes torzítatlanul, valósághűen tolmácsolni az alkotók művészi üzenetét – készülék és alkotó egyszerűen más nyelvet beszélnek. Kalibrálás után legalább már a nyelv közös.
Nem minden készülék képes azonban ugyanolyan magas szinten kommunikálni rajta. Egyiknek kicsi a szókincse, a másik akcentussal beszél, a harmadik a nyelvtanban gyenge. A probléma az, hogy eme kisebb-nagyobb szeplők is torzítják az eredeti üzenetet. Mérni, számszerűsíteni lehet ugyan őket kalibráláskor, eltüntetni azonban nem. A drágább készülékek általában közelebb állnak a „tökéleteshez”, azaz a stúdióban használt referenciához, csakhogy ez már zsebbe vágó kérdés.
Ha a nyelvi párhuzam túl elvont lett volna, műszaki vonalon is találunk közérthető hasonlatot. Képzeljen el egy rádiót, amit nem pontosan az állomásra állítottak! Bármilyen kiváló rádióról van is szó, sisteregni fog, zajos lesz a vétel, hacsak nem hangoljuk a megfelelő frekvenciára (kalibrálás). Tegyük fel, hogy ezt megtettük, mégis túl zajos a vétel. Választhatjuk azt, hogy nagyobb antennát szerelünk rá, magasabb helyre megyünk, esetleg lecseréljük a rádiót egy olyanra, amiben jobb zajszűrő áramkörök vannak. Egy dolog azonban biztos: semmi sem fogja helyettesíteni a precíz hangolást. Csak azután érdemes bármivel is próbálkozni – pontosabban, csak azután dönthető el, hogy mivel érdemes egyáltalán próbálkozni –, miután az adott állomásra állítottuk a rádiót.
Kalibrálják gyárilag a készülékeket?
Jellemzően nem, s erre mindjárt három potenciális okot is megnevezhetünk: a gyári kalibrálás 1) nem cél; 2) túl költséges; 3) nem végezhető el sikerrel.
Az első esetre jó példa a televízió, melyet szándékosan úgy állítanak be, hogy a bemutatóteremben kitűnjön a konkurencia modelljei közül. A hangsúly az eladhatóságon és nem a pontosságon van. Ha az egymás mellett kiállított tévék mind ugyanolyan (pontos) képet mutatnának, mi alapján választaná bárki is X gyártó esetleg drágább modelljét Y gyártó modellje helyett. Valamivel fel kell hívnia magára a figyelmet, például extrém fényerővel, rikító színekkel, erős élkiemeléssel. A végeredmény feltűnő, főleg egy erősen megvilágított bemutatóteremben, de távol áll a kiválótól.
A második eset szinte minden komponensre ráhúzható. Ha végeznek is kalibrálást (például THX minősítésű tévéken, projektorokon), az csak egy gyors, automatizált beállítás.
A harmadik esetben vagy csak rendszerben végezhető el a beállítás (pl. sokcsatornás audio rendszer hangsugárzóinak szintje és fázisa), vagy az idő függvényében erősen változnak a készülék tulajdonságai (pl. izzólámpás projektorok, OLED tévék), ami miatt bejáratási időre és rendszeres utánállításra (izzócserekor) van szükség.
Útmutatás
A fenti okfejtésből az is következik, hogy egy adott beruházási érték, méginkább igényszint felett minden készüléket, ami ezt lehetővé teszi, ajánlott kalibrálni. Olyan ez, mint a futómű-beállítás: nem kötelező igénybe venni, de számolni kell vele, hogy valószínűleg zajosabb és nehezebben manőverezhető lesz az autó, gyorsabban kopik, illetve többet is fogyaszt. Másképpen fogalmazva: nem optimálisan, a képességeinek megfelelően üzemel, csökkentve evvel mind a használati, mind az élvezeti értékét. Komoly házimozi- vagy HIFI rendszer tulajdonosa számára szinte előírás a profi kalibrálás, hiszen feltehetőleg azért költött el sok pénzt, hogy első osztályú teljesítményt kapjon, aminek pedig szükséges feltétele és záróakkordja a megfelelő beállítás.
Hangsúlyozandó, hogy a szolgáltatás nem csak vájt fülű és videofil barátainknak szól, akik a legapróbb eltéréseket is felfedezik. Bárki számára, aki egészséges érzékszervekkel van megáldva, egyértelműen hallható és látható különbségekről van szó. Ha valami már eleve jól van beállítva, ott persze sok javulást nem lehet elérni. Mivel azonban sajnos távolról sem ez az általános, ha állításra nem is, ellenőrzésre mindig szükség van. Honnan tudhatjuk például, hogy egy hangsugárzón nincs-e véletlenül ellenfázisban bekötve egy hangszóró? Fülre szinte lehetetlen megállapítani. Ilyen és ehhez hasonló hibák kiszűrhetők, esetleg orvosolhatók kalibrálásnál, vagyis biztosítható, hogy a rendszer elemei az elvárható módon, hibátlanul üzemeljenek.
Lépésről lépésre
Vannak olyan lépései a kalibrálásnak, amiket kis szorgalommal és gyakorlással bárki elsajátíthat, aki kedvet érez magában hozzá (a világhálón bőségesen fellelhetők az ehhez szüksékes útmutatók, segédletek). Bizonyos részek műszeres támogatást és komoly gyakorlatot igényelnek, ami szakember segítségét kívánja. A Csináld Magad kalibrálást ugyanakkor jól kiegészítheti egy szakértő felülvizsgálata és az esetleges műszeres finomhangolás.
Szolgáltatásaink között több különböző alaposságú kalibrálási munkamenet is elérhető. Minél alaposabb egy munkamenet, annál tovább tart, értelemszerűen annál drágább is, viszont egy készülék vagy szoba lehetőségei határt szabhatnak annak, hogy milyen mélyrehatóan lehet vagy érdemes kalibrálni. Általában igaz, hogy minél több részből áll egy rendszer, minél bonyolultabb egy összeállítás, minél magasabb kategóriába tartozik egy komponens, annál több időt érdemes áldozni rá, ami növeli a költségeket. A skála egyik végén egy húszperces alapbeállítás, másik végén az akár többnapos aprólékos optimalizáció szerepel. Konzultáció során, esetleg csak a helyszínen tudjuk eldönteni, mire van szükség. Előfordulhat, hogy menet közben merülnek fel problémák vagy új igények, ha feltárunk néhány támadási pontot, melyek mentén látványosan javítható a végeredmény.
Hogy megértsük az HAA által kidolgozott audiokalibrálási szolgáltatásokban megtestesülő szemléletet, idézzük most a szervezet honlapjáról az ő definíciójukat a házimozi-rendszerre:
„Komponensek láncolata a forrástól az erősítőn és a hangsugárzón keresztül egészen az utolsó, kritikus láncszemig: a szobáig. Mind része a teljesítményről kialakított összképnek, egyenként a rendszer szerves összetevőit alkotják. Az HAA által minősített kalibrátor kiválasztja a legjobb hangtechnikai felszerelést, ezután a szobára összpontosít, ügyelve arra, hogy minden elem egy kiegyensúlyozott, megfelelően hangolt hangrendszerbe illeszkedjék.”
Home Acoustics Alliance
A hangtechnikára különösen igaz az állítás, miszerint kiváló teljesítményt csak gondosan megtervezett és beállított rendszertől várhatunk. Egyrészt szinte minden hangolható paramétert kizárólag a helyszínen, összeszerelt hangrendszerben lehet értelmezni és módosítani. Másrészt több ponton is analóg jelekkel dolgoznak a komponensek, így figyelmet kell fordítani az elektromos kompatibilitásra, méretezni kell az összetevőket (például megfelelő tulajdonságú erősítőt kell választani). Végül, de nem utolsósorban, maga az akusztikai környezet – a szoba, mely helyet ad a rendszernek –, igen jelentős mértékben, mondhatni döntően befolyásolja a hangzást.
Egy helyiség akusztikájának módosítása az egyszerűen kivitelezhető megoldásoktól az átépítést, átrendezést, akusztikai elemek beépítését igénylő esetekig terjedhet, és egy ponton túl igen költségessé válik. Könnyebb már a tervezés fázisában figyelembe venni a követelményeket, tehát úgy építeni és rendezni be a szobát, hogy az hivatott célját majdan betölthesse. Természetesen a gyakoribb helyzet az, hogy a helyiség adott, a rendszer összetevőin esetleg még lehet módosításokat végezni, de a belsőépítészeti design nem tűr semmilyen drasztikus beavatkozást. Így sem reménytelen a szituáció. Kísérletezhetünk például a hangsugárzók pozíciójával és irányával, áthelyezhetjük a kanapét és/vagy a mélynyomót.
A fenti kisebb volumenű változtatások a hangtéren már elég rugalmasságot biztosíthatnak egy igazán kiváló zenei élmény eléréséhez. Sok múlik a gyakorlaton és a szakmai hozzáértésen, mindazonáltal valamennyi szabadságra, kalibrálási mozgástérre szükség van. Bizonyos akusztikai problémák elektronikus korrekciójára nagyon korlátozottak a lehetőségeink. Ha kedvezőtlen helyen van egy hangsugárzó, azt nem lehet EQ-val ellensúlyozni. A házimozi-erősítőkben gyakran megtalálható automatizált kalibrációs funkciók is csak akkor működnek hatékonyan, ha megkönnyítjük a dolgukat avval, hogy előtte kiküszöböljük az akusztikai környezetből fakadó jelentősebb hibákat.
A folyamat
A kalibrálási folyamat műszeresen támogatott, de alapvetően meghallgatásos értékelési rendszerre épül. Főbb elemei:
A hangminőség értékelésének kritériumai:
Sokcsatornás házimozi- és (sztereó) HIFI rendszerek egyaránt kalibrálhatók a módszerrel. A különbség egyrészt ott jelentkezik, hogy a sztereó egyetlen hallgató számára biztosít optimális élményt, másrészt a mélynyomók általában hiányoznak a rendszerből, ami csökkenti annak flexibilitását.
Az HAA által javasolt, minősített audiokalibrálási csomagjaink:
Elsőre talán meglepő, de a szoba ugyanúgy szerepet játszik a képminőségben, ahogy tette ezt – akusztikai tulajdonságainál fogva – a hangtechnikában. Bár videokalibrálás során a hangsúly főleg az adott készülék beállítási problémáinak kiküszöbölésén van, nem kerülhető meg például a nézőtávolság kérdése, amit, érthető módon, hiába is próbálnánk felhasználói menüből befolyásolni.
Hasonlóképpen fontos környezeti tényező a helyiségben lévő megvilágítás mértéke és típusa. Ideális esetben a fény mennyisége valamilyen módon szabályozható, a kívülről bejutó fény pedig igény szerint akár teljesen árnyékolható. Televízióknál nem feltétlenül van szükség koromsötétre a szobában, ám a fényforrást ajánlott a készülék mögé helyezni. Projektoros rendszereknél a fehér falakról visszaverődő szórt fény okozhat komoly „fejfájást”, nem is beszélve a vászon és a vetítő szakszerűtlen elhelyezéséből fakadó képgeometriai problémákról. Kalibrálni lehet ugyan egy kifejezetten rossz elrendezésű, erősen fényszennyezett szobában is, a videorendszer teljesítményére azonban ez jócskán rányomja a bélyegét.
Ami közvetlenül befolyásolja a kalibrálhatóságot, az a szóban forgó készülék tervezése. Csak azt lehet állítani, amire a felhasználói menü lehetőséget biztosít. Az ISF és a THX sokat tett azért, hogy a gyártók figyelmét felhívja a kérdésre. Egyre több készüléken találjuk meg az ISFccc logót, mely jelzi, hogy a tervezés során számításba vették azoknak a felhasználóknak az igényeit, akik a készüléket szakemberrel kívánják majd kalibráltatni. Szerencsére manapság elmondható, hogy az ismert márkák felső-közép és felső kategóriás termékei mind kiválóan fel vannak készítve, köszönhetően a kiterjedt internetes termékteszteknek, a vásárlói tudatosság növekedésének és az erős versenynek. Az utóbbi időben egyes televízió- és monitorgyártók már a kalibráló szoftverekkel való közvetlen kompatibilitást is elkezdték beépíteni (Calman Ready), ami új távlatokat nyitott meg az elérhető precizitásban és/vagy a folyamat felgyorsításában.
A folyamat
A kalibrálás műszeresen támogatott, nagyrészt objektív tesztekből álló folyamat. Legalább egy (sötét helyiség), szükség esetén több képüzemmód beállítását magában foglalja, mindezeket SDR és HDR (HDR10, Dolby Vision) formátumokra is, amennyiben azok támogatottak. Igény esetén 3D vagy játékra optimalizált üzemmód is kalibrálható. A folyamat során a teljes átviteli lánc a lejátszótól az erősítőn/processzoron át a megjelenítőig ellenőrzésre kerül.
A kalibrálásról elektronikus jegyzőkönyv készül, mely dokumentálja a mérések eredményét, illetve rögzíti a felasználói menü beállításait. A beállítások segítségével reprodukálható a kalibrált állapot egy esetleges szervizt vagy gyári helyzetbe történő visszaállítást követően, ezáltal nem veszik kárba több órányi munka.
Mérőrendszer:
- Portrait Displays Calman szoftver
- SpectraCal C6 színmérő
- DVDO AVLab TPG 4k/UHD jelgenerátor
- HD Fury Integral HDMI processzor
- WD TV Live médialejátszó
A képminőség értékelésének kritériumai:
Az ISF módszertanával összhangban a kalibrálás alábbi fokozatai, módozatai képzelhetők el:
† a Vizuális és a Műszeres kalibrálási módokat kiegészítő részfeladat.
|
Vizuális |
Műszeres |
Processzor† |
dinamikatartomány
fényerő
kontraszt |
✔
✔
✔ |
✔
✔
✔ |
|
színdekódoló
telítettség
árnyalat |
✔
✔
✔ |
✔
✔
✔ |
|
| túlpásztázás |
✔ |
✔ |
|
| képméretarány |
✔ |
✔ |
|
| élkiemelés |
✔ |
✔ |
|
| gamma / HDR EOTF |
|
✔ |
|
fehéregyensúly
2pt/5pt/10pt… |
|
✔
✔ |
|
színkezelés
CMS
LUT |
|
✔
✔
✔ |
|
jelfeldolgozás
átméretezés
formátumkonverzió
… |
|
|
✔
✔
✔
✔ |
Kérdések, válaszok
Milyen komponenseket kell kalibrálni?
A forrástól a megjelenítőig terjedő videoátviteli láncot egységként kezeljük, mivel így várható optimális eredmény. Ez azt jelenti, hogy külön a televíziót nincs értelme kalibrálni, csak a láncban előtte lévő házimozi-erősítővel, külső videoprocesszorral és lejátszóval együtt. Több komponens esetén értelemszerűen több a munka, evvel érdemes számolni.
Mennyi időt vesz igénybe?
Egy átlagos kalibrálás televízió esetében, sötét és világos helyiségre elvégezve, egy egyszerűbb HDR beállítási móddal kb. 3-4 órát vesz igénybe. Előre nem látható okokból, a körülmények folytán, illetőleg extra igények esetén ez lényegesen megnyúlhat. Vetítők beállítása általában tovább tart, főképp az alacsonyabb fényerő miatt (lásd alább a „Mit kell tudni a projektorok kalibrálásáról?” kérdésben).
3D mód és extra memóriák beállítása plusz idő igényel, mert ilyenkor a kalibrálási folyamat nagy részét meg kell ismételni. Memória alatt azokat az általában gyárilag előreprogramozott üzemmódokat kell érteni, amiket különböző tartalmakhoz és helyzetekhez társítanak, egyszerűbbé téve evvel a készülék konfigurálását. Ismerős lehet a televíziók menüjéből a „mozi”, „élénk”, „fotó”, „játék”, „THX” stb. üzemmód, mely nem más, mint a felhasználói menüben elérhető paraméterek (pl. kontraszt, fényerő) névvel ellátott, tárolt és gombnyomásra előhívható kombinációja. A memóriákat kalibrálási beállítások eltárolására használjuk.
Alapesetben két normál (nem HDR) memóriát veszünk igénybe: egyet éjszakai, egyet pedig nappali fényviszonyok mellett történő filmnézéshez állítunk be. A HDR formátumok kezelése gyártónként eltérő: van amikor külön nem, más gyártónál akár HDR variánsonként egyedileg is kalibrálható. A kalibrálás kifinomultsága, a munkafolyamat hatékonysága, evvel együtt az időkeret is széles határok között változhat. Egy precíz 3D LUT színkalibrálás egyetlen normál üzemmódra önmagában is akár 3 óra lehet.
Lehet-e egy új tévét, vetítőt a kibontás után azonnal kalibrálni?
OLED televíziók és izzólámpás projektorok esetében időt kell biztosítani arra, hogy a szerves alapanyagú fénykibocsátó réteg, vagy az ívkisüléses higanygőz UHP lámpa fénykibocsátásának szintje és spektruma stabilizálódjon. Ezt nevezzük bejáratásnak. Ideális esetben 200 óra, de legalább 100 óra bejáratási idő javasolt a fenti technológiákra a kalibrálást megelőzően. LED-alapú fényforrásoknál nem szükséges hosszabb bejáratás, tehát a LED/QLED-televíziók és a LED-es vagy lézerprojektorok már néhány óra használat után kalibrálhatóak.
A bejáratásnak nem kell feltétlenül normál használatot jelentenie. Elvégezhető úgy is, hogy pl. valamilyen televízióadó műsorát, esetleg a beépített vagy külső médialejátszóról hurokban bejátszott klippet felügyelet nélkül az adott megjelenítőn hagyunk órákon, esetleg napszakokon keresztül. Persze ez az „üresjárat” az energiaszámlánkat azért megterheli, emellett a készüléket is amortizálja, tehát a gyorsított bejáratásnak ára van.
Mit kell tudni a projektorok kalibrálásáról?
Projektoros rendszerek beállítása optikai korrekciót (geometria, fókusz, konvergencia) is magában foglal. Mivel a legtöbb vetítő fényereje nem elegendő ahhoz, hogy nappali fénynél is élevezhető, kontrasztos képet produkáljon, ezért vagy dedikált helyiségben, vagy sötétítés mellett üzemeltetik őket. Nincs szükség tehát nappali képüzemmód beállítására, és a fényszűkéből adódóan a HDR formátumok támogatása is sokkal korlátozottabb, ha egyáltalán létezik bármilyen szinten is. A kalibrálást ellenben igencsak megnyújta az alacsony fényerőn történő mérések nagy száma, illetve a kalibrálásra szolgáló finomhangolási lehetőségek gyakori elnagyoltsága és/vagy azok kiszámíthatatlan működése. A tapasztalatok szerint egy projektor beállítása összességében több időt igényel, mint ugyanez egy televízió esetében.
Az UHP lámpás modellek a legjobb eredmény érdekében izzócserét követően újrakalibrálást igényelnek. A bejáratási időről lásd a fentebb írtakat („Lehet-e egy új tévét, vetítőt a kibontás után azonnal kalibrálni?”).
Mi jöhet szóba forrásként?
DVD- és Blu-ray-lejátszó, külső és belső médialejátszó, streamer, játékkonzol, HTPC. Set-top boxot és a tévébe integrált dekódert műszaki okokból kifolyólag sajnos nem lehet kalibrálni, kizárólag magát a tévét.
Mikor lehet műszeres kalibrálást végezni?
Akkor, ha a televízión, projektoron, videoprocesszoron vagy házimozi-erősítőn van a fehéregyensúly, esetleg a színkezelés állítására lehetőség. Árulkodó jel, ha ISFccc logóval látták el ezen komponensek valamelyikét. Gyártó és pontos típus alapján az egyeztetés során meg tudjuk neked mondani, hogy melyik készüléked van felkészítve a folyamatra. A HTPC-ket lehet műszeresen kalibrálni, de csak LUT módszerrel.
Hol található videoprocesszor a házimozi rendszeremben?
A megjelenítőben biztosan (pl. LG α9, Sony Bravia XR™, Samsung Neural Quantum Processor, Panasonic HCX), ezenkívül nagy valószínűséggel van egy a forrásban, egy pedig a házimozi-erősítőben. A külön kapható, dedikált videoprocesszor természetesen szintén idetartozik. Olyan feladatokat lát el, mint átméretezés, zajszűrés, részletkiemelés, színtérkonvertálás. Néhány, főleg korábbról ismert önálló márkanév: VXP®, HQV®, Qdeo™.
Mi az a LUT?
A (3D) LUT a kalibrálás csúcsa, amit stúdiókban és professzionális célra szánt monitorokban használnak. Jóval pontosabb végeredményt tesz lehetővé, de sok ideig tart beállítani, és a modern LG tévéken, illetve a HTPC-ken kívül csak néhány felső kategóriás videoprocesszorban van ilyen. A háromdimenziós színtér több tíz (vagy akár több száz, ezer) színpontjára végezzük el a korrekciókat, míg alapesetben csak 6 színpontra: a 3 alap- és a 3 kiegészítő színre.
